Téves válasz a valódi válságra

„A közelmúltban Bogotában megrendezett konferencia is ebbe az irányba mutat. A drogokhoz való
„jogot”, a felhasználók „stigmamentesítését” és az állami felügyelettel zajló fogyasztást ünneplik.
Csakhogy mindez elfelejti a legfontosabb kérdést: valóban előrevisz, ha a társadalom alkalmazkodik a
kábítószer-használathoz, ahelyett, hogy felszámolná azt?

A válasz határozott nem.

A kábítószerek, legyen szó heroinról, kokainról, új pszichoaktív szerekről vagy akár az „enyhébbnek”
bélyegzett kannabiszról, bizonyítottan rombolják a testi és lelki egészséget, szétzilálják a
közösségeket, és hosszú távon társadalmi válságot idéznek elő. Ez nem politikai vagy ideológiai
kérdés – ez tény. A „kárcsökkentés” pedig, ha nem kapcsolódik világos megelőzési stratégiához és a
használat csökkentéséhez, valójában csak a probléma konzerválását szolgálja.

A dekriminalizáció akármilyen empatikusan is hangzik, lényegében azt üzeni: a társadalom elfogadta
a droghasználatot mint állandó jelenséget. Hogy többé nem célunk a drogmentes jövő. Ez pedig nem
csak gyávaság, hanem hosszú távon tragikus következményekkel jár. A droghasználat nem egyéni
szabadság kérdése, hanem közösségi felelősség, különösen akkor, amikor a szerhasználat elsősorban
fiatalokat, hátrányos helyzetűeket és kiszolgáltatott embereket érint.

Magyarország példája e téren kivételes és figyelemre méltó. Az Alaptörvénybe rögzített drogellenes
kiállás és a „zéró tolerancia” elve, amely a droghasználat semmilyen formáját nem fogadja el,
egyszerre prevenciós üzenet, jogi keret és társadalmi állásfoglalás.

Ez a megközelítés éppen abban erős, amiben a dekriminalizációs modellek gyengék: világos normát
közvetít, nem relativizál, és nem alkalmazkodik a káros szenvedélyekhez, hanem azok felszámolására
törekszik.

A magyar stratégia alapelve, hogy nem elég enyhíteni a droghasználat következményeit. Meg kell
előzni annak kialakulását. Ezért kap kiemelt hangsúlyt a kínálat felszámolása, a népszerűsítés tiltása, a
fogyasztókkal való együttműködés a kereskedelem felderítésében, a következetes büntetés és a
szigorú jogi keretrendszer. A terjesztők elleni szigorú fellépés és a fiatalokat célzó iskolai programok
egyaránt azt szolgálják, hogy a droghasználat ne válhasson társadalmilag elfogadott gyakorlattá. Ez
nem elnyomás, hanem felelősségteljes kiállás a magyar társadalom mellett.

A dekriminalizáció hívei gyakran úgy állítják be a szigorú szabályozást, mintha az megbélyegezne vagy
kirekesztene. Csakhogy éppen az a társadalom igazságtalan, amely nem védi meg a gyermekeit a
függőség kialakulásától, és nem nyújt egyértelmű eligazítást a helyes és helytelen között.

Ha a jog, az oktatás, a kultúra és az egészségügy nem közvetíti a zéró tolerancia üzenetét, akkor a
fiatalok számára a droghasználat egy lehetséges, „elfogadott” életforma lesz. Az USA korábbi opioid-
válsága is tanulsággal szolgálhat, mert ott, ahol a megengedő és elfogadó hang vált dominánssá, és a
használatot már nem kriminalizálják, súlyos függőségi hullám, szociális összeomlás és évi tízezrek
halála következett be.

Valóban ezt az utat akarjuk követni? A válaszunk egyértelmű: nem. A magyar zéró tolerancia
modellje, szemben a nyugati dekriminalizációs kísérletekkel, valódi alternatívát kínál. Nem csak tilt,
de támogat. Nem csak szankcionál, de megelőz. És mindenekelőtt világosan üzen a társadalom felé,
hogy a drogok nem a szabadság, hanem a pusztulás útját jelentik.

Ha valóban felelős közösséget akarunk építeni, akkor nem elég a tüneteket kezelni, az okokat kellfelszámolni. Ehhez pedig bátorság, elkötelezettség és egyértelmű elvi irány szükséges. A jövő nem adekriminalizált droghasználat világa. A jövő a tiszta, egészséges, szabad embereké.”

Fotó: TOBIAS SCHWARZ / AFP